A majszolással felaprított táplálék emésztése nehezebb, tökéletlenebb, így megterheli a gyomrot, elősegíti a fekélyképződést.
A fogatlanok hangképzése és beszédsebessége megváltozik, lelassul. A hangok frekvenciája alacsonyabb, beszédük nehezebben érthető, dünnyögővé válik. Az arckifejezés „öreges” lesz, ez akadályozhatja a társadalomba való beilleszkedést, pszichés gátlásai alakulhatnak ki a páciensnek. Célunk, hogy a fogatlanság idejét minimálisra csökkentsük, hiszen a tartós fogatlanság a rágóapparátus olyan irreverzibilis átalakuláshoz vezethet, amely nehezíti vagy megakadályozza jól funkcionáló fogpótlás készítését.
A teljes foghiányt gyógyíthatjuk kivehető, teljes lemezes illetve rögzített, implantációs fogpótlással.
Teljes lemezes fogsor
Fontos tudnunk, hogy mennyi ideig volt teljesen fogatlan a páciens, viselt-e már teljes lemezes pótlást, mikor húzták ki az utolsó fogait. A legnehezebb eset, amikor sokáig volt valaki fogatlan és élete első fogsorát kapja. Legtöbben az új fogsortól teljes fiatalodást várnak.
Az elkészítés munkafázisai:
Anamnézis
Szájvizsgálat
Alaplenyomat
Funkciós lenyomat (különböző mozgáspróbákkal)
Harapási magasság meghatározása
Fogpróba (a műfogak kiválasztásánál figyelembe kell venni az arckoponya típusát, testalkatot, a páciens nemét, korát, stb.)
Átadás
Ellenőrzések
Mi segíti a protézis rögzülését ?
A teljes felső fogsort elsősorban a fogsor lemeze és a szájpad között kialakuló szívóhatás (vákuum) tartja a helyén. Ezenkívül segít a fogatlan állcsont alámenő részei és kiemelkedései, a fogsor lemeze és a szájpad nyálkahártyája között kialakuló tapadás, a rágó- és mimikai izmok működése, és a megfelelően felállított műfogak kiegyensúlyozott érintkezése. A teljes alsó fogsort a súlya, az állcsont alámenős részei, a fogsor anyaga és a nyálkahártya közötti tapadás, valamint az izomműködés tartja a helyén. Ha az anatómiai viszonyok kedvezőtlenek, a fogorvos és a fogtechnikus szakszerű munkája ellenére sem tökéletes a protézis stabilitása, akkor protézisragasztókkal fokozhatjuk a rögzülést. A ragasztó növeli a fogsor lemeze és a nyálkahártya közötti tapadást. Egyben segíti, hogy a fogsor lemeze ne törje az érzékeny nyálkahártyát.
Implantációs fogpótlás
Már a történelem előtti időkben is megkísérelték, hogy a hiányzó fogak helyére különböző anyagból készült fogakat helyezzenek az állkapocsba. Emberi csontot, állati csontot, fogakat és fémeket is alkalmaztak, de ezek legnagyobb részét a szervezet kilökte. 1941-ben Dahl Gusztáv a csonthártya alá speciális fémből készített vázat ültetett be. Ebből kis csapok nyúltak ki, amelyre a pótlást elhelyezték. Az implantáció lényege, hogy különböző vázakat, csavarokat illetve tűket ültetnek a szájba és ezek segítségével rögzített pótlást készíthetünk.
Az implantátum csonthoz való viszonya lehet olyan, amikor a fémváz a műtét útján felszabadított csontos gerincre támaszkodik. Elhelyezkedhet úgy is, hogy e célra szerkesztett tűket, csavarokat a nyálkahártya és a csontkéreg átfúrása után ültetik a csontba. A rögzítés történhet a mozgó fogak gyökércsatornáin át a csontba vezetett szögekkel.
Implantációt végezhetünk egy fog hiánya, sorvégi hiány, illetve fogatlan állcsont esetén. Az eljárás kockázattal (néha kilökődhet, a fémváz meglazulhat, a gerinc sorvadhat) és jelentős anyagi áldozattal jár, de bizonyos esetekben a legjobb megoldás !
Ennél is jobb megoldás azonban a megelőzés: helyes táplálkozás, rendszeres szájápolás, fluoridok alkalmazása és rendszeres fogrorvosi ellenőrzés.