Fogas tévhitek

Mint minden területen a fogászatban is nagyon sok tévhitet hallhatunk. Ezek egyrésze már a múltba veszett és csak történelmi érdekességük van. Egyesek nagyon makacsul, mondhatni foggal-körömmel tartják magukat. Közülük szeretnék néhányat eloszlatni.
A múlt tévhitei közül nézzünk néhányat! Az emberiség a fogászati betegségektől sokat szenvedett, hiszen az érzéstelenítők feltalálása előtt bizonyos beavatkozások, mint pl. a foghúzás nagyon fájdalmasak voltak, így akkoriban joggal rettegtek tőle az emberek. A fájdalomtól meggyötörve mindenféle módszerrel próbálkoztak ennek csökkentésére. Egyes helyeken a fájós fogat halott ember ép fogával érintették. Ezt a gyógymódot az egyik pápai bulla is említi. Csehországban, pl. a fájós foghoz érintett vasszöget élő fába verték. Ha semmi nem használt, a fogfájósok védőszentjéhez, Szent Apollóniához fohászkodtak. Ezek a „csodaszerek” ma már biztos mindenkit megmosolyogtatnak. Előfordul azonban ma is, hogy a fájós fogú páciens a szuvas üregbe helyezett sósborszesszel, szegfűszeggel, fokhagymagerezddel próbálkozik, természetesen sikertelenül.

Nézzünk néhány élő tévhitet!

„Szüleimtől örököltem a rossz fogakat, a fogszuvasodás öröklődik.”

Valóban vannak jó és rossz fogú családok, de ez inkább az azonos táplálkozási, fogápolási szokásokkal magyarázható. A fogak alakja, elhelyezkedése öröklődhet, amely befolyásolja a hajlamot. Pl. torlódott fogat nehezebb tisztítani, gyakoribb a fogszuvasodás.

 

„Kivonta a baba a fogaimból a kalciumot, egy gyerek egy fog.”
Ez az egyik leggyakoribb tévhit. Az igazság az, hogy valóban gyakrabban alakul ki fog-és ínybetegség a kismamáknál, de szerencsére ez nem törvényszerű. Ennek több oka is van. Egyrészt a hormonváltozások az ínyre is hatnak, tehát az íny megduzzad, a mélyebb ínybarázdát pedig nehezebb tisztítani. Ehhez társul, hogy a kismamák kívánósak, többet nassolnak, hiszen „kettő helyett kell enni” (ez is tévhit!), és nem minden étkezés után mosnak fogat. A magzat csontjainak felépítéséhez pedig nem tudja a mama fogaiból elvonni a kalciumot. Rendszeres szájápolással, a táplálkozási tanácsok betartásával, fluoridok alkalmazásával és a rendszeres fogorvosi ellenőrzéssel a kismamák fogai is épek maradnak!

 

„A fogorvoshoz éhgyomorral kell menni!”

Ellenkezőleg, hiszen egyrészt a legtöbb beavatkozás után egy-két óráig nem szabad enni-inni, másrészt könnyebben alakul ki rosszullét, ha nincs megfelelő vércukorszint.

 

„Foghúzás után öblögetni kell kamillával!”

Sajnos ez is nagyon gyakori tévhit, pedig tilos öblögetni! Az öblögetés gátolja a véralvadást és a vérzés nem csillapodik.

 

„A foghúzásom helye gennyes, a foghúzás után az üregben gennyet látok.”

A foghúzás helyén található sárgás véralvadékot sokan gennynek gondolják. A keletkezett véralvadékból nyál hatására a vörösvérsejtek kioldódnak, ezért a sebgyógyulás másképp zajlik le, mint a bőrön. Ennek piszkálását, szívogatását kerüljük, mert szétesése valóban gennyesedést, fertőződést eredményez.

 

„A fogápoláshoz a kemény fogkefe az ideális”

A szájápolás az egyik alappillére a fog-és ínybetegségek megelőzésének. A legfontosabb a helyes fogmosási technika és ehhez mindenkinek lágy, legfeljebb közepes erősségű fogkefe ajánlott. A kemény fogkefe és rossz módszer „segítségével” kikoptathatjuk a fognyakakat, amelyek érzékenyekké válnak és a panaszok csak kezelés segítségével szüntethetők meg.

 

„Az alma helyettesítheti a fogmosást.”

A helyes fogmosást semmiféle gyümölcs, zöldség rágása nem helyettesítheti, hiszen bizonyos felszínekhez csak megfelelő technikával férünk hozzá, nem beszélve az alma cukor-, és savtartalmáról. Fogmosás után már legfeljebb csak vizet ihatunk!